Én ifjúságomtúl fogva engem
Sanyargattak, mondhatja az Izráel,
Régtűl fogva sok bút töttek nékem,
Mégsem fogyathattak el teljességgel.
Keresztül, széjjel az én hátamat
Megszántották és megszaggatták szörnyen,
Vontanak rajtam nagy barázdákat,
Úgyhogy testemben semmi ép tag nincsen.
De az igazságnak jó Istene
Elszaggatá az ellenség kötelét,
Kik irégykednek Sion hegyére,
Nagy szégyenség térítse hátra őket.
Mint az hitván fű, ollyak legyenek,
Azmelly szokott nőni az eszterhákon,
Elasz, minekelőtte kinyőnék,
Azkiben nincsen sohol semmi haszon.
Kin az arató nem talál annyét,
Hogy egy marokkal valót arathatna,
Nemhogy köthetne valami kévét,
Azkit ember ölében szoríthatna.
És azkik elmennek, ne mondják,
Az kegyes Isten áldjon meg titeket,
Aratástok legyenek szaporák,
Az Úr nevében áldunk benneteket.