Adjatok hálákat az Úrnak, Mert nagy az ő kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökké.
Izráel, bátorsággal mondjad, Hogy megáll kegyelmessége, Irgalmas voltárúl azt valljad, Hogy megmarad mindörökké.
Mondjad bízvást, Áronnak háza, Hogy az Úrnak ő jókedve És megmarad irgalmassága Most és örökken örökké.
Istenfélők, mondjátok mostan, Hogy az Úrnak kegyessége Megmarad ő teljes voltában Ettűl fogva mindörökké.
Az Úrhoz én nagy ínségemben Könyörögvén fölkiálték, És meghallgata kérésemben, Tőle segedelmet nyerék:
Az Úr Isten vagyon énvelem, És tőlem másuvá nem tér, Hát kitől kelljen nékem félnem? Mit ártson nékem az ember?
Jelen vagyon velem az Isten, És azkik jómnak örülnek; Megvetem őket, félrenézvén, Azkik engemet gyűlölnek;
Sokkal jobb az Istenben bízni, Hogynem valamelly emberben, Sokkal jobb benne reménleni, Hogynem az fejedelmekben.
Környülvöttenek az pogányok, De az Úr nevében bízom, És olly jó reménségben vagyok, Hogy őket mind el-levágom.
Mint az méhek, környülvöttenek, De őket elverem menten, Vélek együtt odalesz nevek, Mint asszú tövis az tűzben.
Köröskörnyül fogtak engemet, És kerengnek környűlöttem, De én reménlem Istenemet, Hogy őket én mind elvesztem.
Te, ellenség, énrám támadál, És meg akarál ejteni, De csak hijában munkálkodál, Mert éltemet Isten őrzi.
Az Úr énnékem erősségem, És én őróla éneklek, Csak ő énnékem segedelmem, És én őbenne reménlek.
Az hívek vígan énekelnek Az ő hajlékjokban széjjel, Mert jobb keze az Úr Istennek Nagy erős dolgokat mível.
Az Úr megmutatja hatalmát, Jobb karját ha fölemeli, És cselekedik nagy dolgokat, Kiket nyilván kell dicsérni.
Én ellenségim, megértsétek, Hogy az én dolgom illyetén, Hogy én meg nem halok, de élek, Az Úr dolgait hirdetvén.
Az Úr megbüntete engemet, És igen megostoroza, De nem akará elvesztemet, És az halálnak nem ada.
Nyissátok meg azért kapuit Az igazság templomának, Hogy bémenvén, nagy dicsőségit Dicsérhessem ez nagy Úrnak.
Mert csak ez kapuja az Úrnak, Kin az hívek el-bémennek, Kik fölnyittatnak csak azoknak, Azkik igazságban élnek.
Dicsérlek téged énekekben, Hogy engemet megalázál, De ismét fölvövél kegyessen, És engem megszabadítál.
Ez kő, azkit az házépítők Itéltek megvetendőnek, Az épületben úgy helyhöték, Feje lőn az szegeletnek.
Ez pedig az Úr Istentől lött, Azki ezt ígyen rendelte. Ez dolognak szemeink előtt Csudálatos hossza, vége.
Ez jeles napot ő magának Készítette az Úr Isten, Azért ez nap jelenvoltának Vigadjunk, minden örvendjen.
Uram, kérlek, hogy megőrizzed Ez te királyodat mostan, Bírjad és szerencséssé tegyed Mindennemő dolgaiban.
Áldott az, ki az Úr nevében Eljöve nagy dicsőséggel, Áldunk, dicsérünk egyetemben Az Úrnak háza népével.
Erős az Isten, azki minket Ígyen megvilágosíta. Az föláldozandó ökröket Kössék az oltár szarvára.
Te vagy az én erős Istenem, Téged örökké tisztellek, Te vagy jó Istenem énnékem, Kit én szüntelen dicsérek.
Adjatok hálát ez nagy Úrnak, Mert nagy az ő kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökké.
Cookies on Poetry Cove