Skip to content
1574–1634

CXLIX. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

Az Úrnak, no, énekeljetek, Új éneket szent fölségének, Az szentek gyülekezetiben Dicsérje őtet minden,

Az Izráel örvendezzen Ő teremtő Istenében, Királlyoknak örüljenek Az Sion-béliek.

Az Úr nevét síppal és dobbal, Dicsérjétek lanttal, kobozzal, Légyen hegedőknek zengése Neve dicséretire.

Mert az Isten az ő népit Igen szereti híveit. Az szegényeket segéti, Sok jókkal szereti.

Szent hívei az Úr Istennek Ékes gyönyörűséget nyernek, Örülnek ő hálóházokban Az Urat magasztalván:

Dicséretét az Istennek Az ő szájokban viseljék, És kétélő fegyver leszen Nékiek kezekben.

Mellyel az kevély ellenségen Bosszút állanak nagy merészen, És az népek megbüntettetnek, Méltó jutalmat vesznek:

Erős királlyokat nékik Nagy láncokkal megkötözik, És minden ő fejedelmek Vasbékókban ésnek.

Hogy törvénnyel ítéltessenek, Melly meg vagyon írván ellenek: Mellyekből az istenes hívek Dicséretet nyernek.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
CXLIX. ZSOLTÁR · Albert Szenci Molnár · Poetry Cove