Szabadíts meg engem, Úr Isten, Az gonosz csalárd embertől, Őrizz erőszaktévők ellen, Ments meg az vakmerő néptől.
Kik csak hamisságot gondolnak Mindenkor az ő szívökben, És hogy hadakat indítsanak, Azon vadnak mindenképpen.
Élesben fenik ő nyelveket Az kígyónak fulánkjánál, Mint áspiskígyó egyebeket Megsértnek mérges ajkokval.
Ments meg az gonoszok kezéből, Azkik erőszakot tésznek, És igyekeznek szüntelenől, Hogy engemet megejtsenek.
Az kevélyek tőrt vetnek nékem, És mindenütt hálót hánnak, Kötéllel megvonsszák ösvényem, Hogy engem megszorítsanak.
Én pedig mondék: Óh, Úr Isten, Te vagy én erős Istenem! Beszédem vegyed füleidben, Hallgasd meg esedezésem.
Uram, te vagy én segédségem Mindennémű ínségemben, Azért védelmezd meg én fejem Az hadakozó időben.
Ne engedd az hitetleneknek, Hogy elővigyék dolgokat, Hogy inkább ne kevélkedjenek Rontsd meg gonosz szándékokat.
Énreám törőknek fejeket Vonjad méltó büntetésre, Ő hamis igyekezeteket Fordítsd az önnön fejekre.
Szálljon reájok lángozó szén, Tűzzel megemésztessenek, Rekkenjenek az földbe szörnyen, Többé föl se kelhessenek.
Az hamis ember ő nyelvével Ne legyen nyomos ez földen, Az önnön vakmerőségével Akadjon szörnyű veszélben.
Tudom, hogy Isten az szegénnek Ügyét fölfogja kegyessen, Megkegyelmez az erőtlennek, Igazságát kijelentvén.
Az igazak nagy dicsőséggel Dicsérik te szent nevedöt. És örökké jó reménséggel Megmaradnak színed előtt.
Cookies on Poetry Cove