Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének, Hirdessétek dicséretét És minden jótéteményét,
Beszéljétek az nép előtt Nagy csudáit, mellyeket tött. Néki vígan énekeljetek, Csuda dolgait dicsérjétek,
Magasztaljátok szent nevét, Kik szívből félitek őtet, Örüljön azoknak szívek, Kik az Úrról értekeznek.
Keressétek ez kegyes Urat, És annak színét és hatalmát Meggondoljátok dolgait, Ne felejtsétek csudáit,
Itéletit hirdessétek, Mellyek ő szájából jöttek. Ti, Ábrahámnak nemzetségi, Istennek választott szolgái,
Kik Jákobtól származtatok, És választott fiak vattok, Mi Urunk ez kegyes Isten, Azki regnál mindeneken.
Megemlékezik szünetlenől Az ő szentséges kötéséről, És az ő igaz igéje Ezer és több nemzetségre,
Mindörökké megáll frigye, Mellyet Ábrahámmal szerze. Megemléjti ő esküvését, Mellyet az Izsák atyánknak tett,
És megígérte Jákobnak, Azki bizonnyal hűn annak, Hogy az Izráel kötése Megmaradna mindörökké.
Mondván: (vedd eszedben ez igét) Néked adom az Kánán földét, Te azt örökségül bírod, Zsinóroddal részre osztod:
Noha küsded volt seregek, Kevesek és idegenek: Ottan népről népre térének, Országról országra menének,
És az Úr mind vélek vala, Hogy népe kárt ne vallana, Úgy, hogy az ő nagy ereje Az királyokat elverte.
Én kenöttimet ne bántsátok, Prófétáimnak ne ártsatok. Az földre külde éhséget, Elfogyatá kenyeröket,
Osztán egy embert bocsáta, Azki őelőttök járna. Ez vala József, ki egy Úrnak Szolgául eladaték annak,
És ő békóba vétteték, Ő testére vas vereték, Míglen az idő eljönne, Hogy Isten őt kimentené.
Az ő nagy bölcs jövendölése Az ő nevét híressé tötte, Az király érette külde, És fogságból kivétette,
Az népnek regnáló Ura Rabságból őt kioldozta. Az ő házán őt teljességgel Úrrá tévé nagy tisztességgel,
Hogy néki mind nagy és kicsen Alája vetetvén legyen, Hogy az fő-fő népet bírja És az véneket oktassa.
Osztán bémene az Izráel Az Egyiptomba cselédivel, Az Jákob ott jövevény lőn, Az Kám földén nagy néppé lőn,
Úgy szaporodék népével, Erősb lőn ellenséginél. De az Úr Isten ő szíveket Úgy elfordítá elméjeket,
Hogy az ő népeit ezek Szörnyen gyűlölnie kezdék, Hogy őket nagy álnoksággal, Elfogyatnák hamissággal.
Az Mózest hozzájok bocsátá, Ki őtet hívséggel szolgálá, Az elválasztott Áronnal, És nékiek ezek által
Nagy csudáit megmutatá, Az egész Kám tartományba. Setétséget külde az földre, Ki minden helyeket ellepe,
Ezek ketten mind megtévék, Mit Isten hagya nékiek, Az vizet vérré fordítá, Az halakot mind megfojtá.
Az földre békák rohanának, Úgyannyira, hogy elmászának Az király kamarájában, És mihelt szóla, legottan
Számtalan rút féreg terme, Sok tető omla az földre. Esső helyett hánya köveket, Tűzlánggal az szőlővesszőket
Elveszté az fügefákat, Kiirta itt minden fákat, És mihelt ismétlen szóla, Számtalan sok sáska juta.
Az füvet ez földön ez férgek És az gyümölcsöt mind elévék, Elsőszültöket megölé Ez országban, és kivivé
Ő népét nagy gazdagsággal, Sok ezüsttel és arannyal. Ő táborokban az emberek Semmi betegségben nem estek.
Úgyhogy az egyiptomiak Kimenéseken vigadtak, Hogy tőlük legyen mentségek, Kik miatt volt nagy félelmek.
Egy ködvel béfedezte őket, Mellyet fölöttök kiterjesztett, Az égen tüzet támaszta, Ki éjjel világot tarta.
Sok fürjet ada nékiek, Mihellyen őtőle kérték. Égi kenyérrel őket tartá, És az kősziklát felszakasztá,
Kiből az víz az szárazra, Mint egy patak kibuzdúla, Mert emléjte ígéretet, Mellyet az Ábrahámnak tett.
Népét vígsággal ő kihozta Választott népét vigasztalta, Az pogányok tartományát, Ezeknek adá jószágát,
Kit kezekkel munkálkodván Szerzettek volt ez országban. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjok lenne törvényére,
Hogy fogadnák az ő szavát, És tennék parancsolatját, És örökké megőrzenék, Kiért dicséret Istennek.
Cookies on Poetry Cove