VÍZ...

Ne áltasd magad, ember, azzal, hogy hús a tested és hogy e húson dicsfény a forma s az arány! E duzzadt húsvirágot ne dédelgesd, e restet az ágyak melegében s fűszeres lakomán!

Ne láss te benne bálványt, ékkővel díszitettet, síkos gömbölyűsége ne légyen mámorod! Mert jaj, az élet kurta! Lakomád végigetted - s kínlódván megimádott húsodat vádolod!...

Nyelvedre feltolakszik a poklok undok szitka, szemed kinyitván látod, hogy tested puszta víz! Miazmákkal vegyesen hol sűrű, hol meg ritka; hol sápatag savó csak, hol nyúlékony csiriz!...

Víz... csupa víz vagy, ember! Vizeknek bő edénye! Mely folyton telik s csordul és cuppog, mint a sár. És bár, ha ananász is kortyod isteni fénye - arra is csak a poshadt mocsárnak sorsa vár!

Vizekkel telitöltött, felpuffadt hasu tömlő: ember, csak ennyi vagy te selyem s daróc alatt! Az életed: egy vízcsepp - vizekben tovaömlő, mely tengerekbe hömpölyg, s nem lel sehol falat...

Büszkévé hogy tehetne szürke vízi mivoltod? Nézd a porospecsétű palacknak óborát! Amellyel vizenyős szomjad oly gyakran oltod: az üveg-börtönében megérett legalább!

De te?... Még akkor is, ha óriás torz-madárként erőszakos kezeddel szeled a levegőt: néhány liter vized, a testedbe bezárt lét: az romlik avas lévé meg mindenekelőtt!...

Ember: te szürke vizek s kocsonyák tömkelegje, lelked figyeld, ne tested, a lomhatag herét! Akkor talán majd büszkén és fénylőn fenn lebegve köszöntheted a Holdnak s a Marsnak emberét!...