Sorsmorzsoló, késő éjjeli órán
meglibbennek a vörös paplanok
s a világ minden álmát rámbocsátják -
rám, ki ilyenkor is ébren vagyok...
Hogy is alhatnék, mikor minden alszik!
A virrasztással tán megváltom én
a földet, mely pöffeszkedőn tivornyáz
tavasztól s téltől elcsent fénykörén...
Ilyenkor nyíl meg előttem a katlan,
melyben a bűnök vörös lángja forr;
az aljas vágyak és a fenkölt vétkek
nagy hordójában érik most a bor...
Ilyenkor feni testvérkéz a tőrét
az álom pengő köszörűkövén;
ilyenkor hagyják ott a szeretőket
a gyilkos kéjek leperzselt füvén...
Ilyenkor lesz megvadult elefánttá
az ártatlan és csöndes kis szunyog;
gyilkolni is tudnának ilyen órán
az álompártás szűz-menyasszonyok...
Királybul hóhér lesz ilyenkor éjjel,
szegénybül gazdag; költőbül pedig
egy szárny csupán, amely az ébrenlétnek
őrjítő tornyáig emelkedik...