A szúvas, korhadt falépcsőkön, míg estelenkint fel- és lemész, kis gyönge vállad búban ingva és mindig más-más férfi mellett:
szegény Miléva, gazdag szájú! szegény leányka, rossz leány te! Bár szégyellem, de néked írok szerelmes-féle verseket.
Az uccán, fényes délidőben nem sétálnék veled, bevallom. S miattad apró revolverrel nem lőném szíven magamat.
Mert utálattal telve nézne koporsóm után az a sok szem, amely vörös köpenyed alját most oly nagy áhítattal nézi.
S e verseket is, jaj, szégyellem szégyencímedre küldözgetni; ezért nyomtatva küldöm őket, e könyvben, amely nem szégyelli,
hogy egy megvásárolható lány egy árva harmincéves férfit szent tiszteletre s hódolatra tanít a tiszteletlen Pesten.
A többi könyvet, lásd, szemérmes anyák olvassák kávé mellett. Kis lányuk himezget ilyenkor vérvörös színnel fehér selymet.
A vérvörös szín: ifjú vérük, amely már indult ereikben. A fehér selyem: lányos ágyuk, amely már délután is álmos.
Ők jó leánykák. Szót fogadnak az illemnek s a hazugságnak. Te rossz leány vagy, mert szivedben csak önnönmagadnak fogadsz szót.
Tehát ne akarj velük lenni se kávénál, se olvasásnál... E verseket én néked írtam, de azért ők is olvashatják.
Az ember szeme szinte vérzik: hát mi a szörnyű, nagy különbség? Nyakad virágján épp oly illat, mint az ő úri nyakukon.
S a könyököd fölött a vászon úgy végződik s épp annyi ráncon fullad az ajkam s térdeden csókom épp annyit ér nekem.
A nőnek térde: szárnyas mákony s a kicsi comb: tavaszi lomb. S a batiszt forró vonalában egy sziklacsúcs mindenik gomb.
Náluk e sziklacsúcson: felleg, nálad - szivárvány - talmi bár - de férfi szája csak miattuk siklik le vállaitokon.
Mondjam: szeretlek? Vagy ne mondjam? Valljam be, hogy csókoltalak? Vagy legyek hallgatag? mint voltak szobádban a szürke falak?
El úgyse hinnék, hogy szeretlek, s hogy csókoltalak, kit se bánt... A jó leánykát felköszöntöm s - megcsókolom a rossz leányt!
Rossz leány, rossz leány, sötét már az ablakod. Nyugodt álmod alhatod. Rossz leány, rossz leány,
te fekete virágszál: jaj, de magad maradtál! Rossz leány, rossz leány, Selyemszoknyád falon lóg,
benn szunnyad egy halom csók. Rossz leány, rossz leány, örök csók, örök magány. - Rossz leány - Jó leány...
Cookies on Poetry Cove