Skip to content
1882–1937

VÉGTELENSÉG

Zoltán Somlyó

Ki tudja megmérni a szőlőknek borát? Vagy ki láthat a végbe, tüskön, bokron át? A venyígének nedvét az Isten érleli. S a tüskebokor lángja képével van teli.

Ki tudja életében érteni a halált? Vagy ki tud boldog lenni, ha bánatot talált? Isten ugy adja nékünk a halált, zálogúl. S a boldogság s a bánat egy a halálon túl.

Ki merné azt kutatni, a vizben mi az iz! Ki tudja a madárról, hogy útja hova visz? Vagy Isten keze súlyát megmérni ki meri? Mikor tengerek árját haragvón kimeri.

És nyomát a kigyónak ki látja a kövön? Vagy nyomát a hajóknak a tengertükrön?...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VÉGTELENSÉG · Zoltán Somlyó · Poetry Cove