Reggel van.
Most minden ház terített fehér asztal,
üdén kacagnak a hálószobák.
A lomha párnák ráncait a lányok
királyfiakkal teliálmodák.
A színes szőnyegen mezítlen lábak,
lecsúszva batisztholmik, mint a hó,
S a frissen ébredt emberek szivébe
belézümmög a kedves kandalló.
A tiszta fehérbóbitás cseléd
dalol s asztalt terít a nagy szobában.
Ezüstcsészék és apró kanalak
állnak sorba piros keze nyomában.
Párolgó kávék és kövér tejek
himbálóznak az ajkak bágyadt szélén. -
Ó, istenem, most reggel van megint,
csak én állok az éjszakában. Én... én...