Vizem, borom vagy, drága kínom!
Sebem, gyógyszerem: kokaínom!
Cseppjeidet mohón merem,
vén matróznak: te vagy a tengerem!
Mély szineddel, fanyar izeddel
nevem messzeségbe viszed el,
mint nagy vizek a kis hajót...
Ó, be irígylem a rohanót!
Szirtek között száll a jövőbe,
mindig új és új kikötőbe.
Be irígyellek: név... hajó...
Veletek a messzeségbe szállni volna jó.