Szonettet nékik! Ölelkező rímmel!
Kanyargós, langyos, vajas, lágy szonettet!
Csiklandni bőrük a megőrült hímmel,
ki gyöngynek látja a soványt s molettet.
Szonettet nékik! Szókból s szöges szíjjból!
Szíjjat a rózsaszín transzmissziókra!
Repüljenek, mint karcsú nyíl az íjról,
a kényszer tüzében született csókra!
Szonettet nékik! Kéklő acélláncból!
Amely a keblük vajlepényén táncol
és leszalad a hasnak sima zsírján...
Szonettek ők is, tűkből összeróva,
berejtve hímes, selymes takarókba
a férfi nyoszolyáján és a sírján!