Langyos közelben, áldott puhaságban,
itt terülsz el leányan, haloványan:
te legtitkosabb, titkom, drága vágyam.
A félsötétben elsüppedve nem látsz.
Nyakad hevén ül egy vékony aranylánc,
mint selyemgyíkon villogó pazar ránc.
Fodros fejed libeg a lanyha fényben,
mint vad szeszély egy szende költeményben.
Ruhád redői égnek a setétben.
Az orkeszterben egy vad dal vonaglik.
Szájad kinyil, vállad meg-megvonaglik,
véred eleven gőze felmorajlik.
Egy lágy szinész egy röpke nőre pillant...
Most, most a szemed szenvedőn megvillant...
A függöny hull - fölsrófolták a villanyt.
Az arcod ég. Kis kezed bústudatlan
ott babrál még a csipkeforgatagban. -
Egy kéjes perc - és rám nézel nyugodtan.