Skip to content
1882–1937

SZÉP NŐ ÉJJEL A KÁVÉHÁZBAN

Zoltán Somlyó

Nehéz bundád egy gombja annyit ér, mint felkiáltni egy halálos ágyon: - Jaj, Istenem, be szép volt életem s most vígan szállok el veled, halálom!

S szemed, e forró csepp ritka olaj, még többet ér, még többet százezerszer: a roppant égnek villogó ivét harsogva, égve visszazengő ékszer.

Kis parfőmös zsebkendőd többet ér, mint evilági életemnek ára, ha medvés muffod meleg mélyiből kiúsztatod a vad villanyvilágra,

ahol a füstben, melybe fürdetem szívem elaggott kisdedét: szerelmem, sötétruhás pincérek közt úgy ülsz, mint egyetlen vigasz egy fáradt fejben.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
SZÉP NŐ ÉJJEL A KÁVÉHÁZBAN · Zoltán Somlyó · Poetry Cove