Egy kocsi szénát vittek el
a fakó köruton.
Utána néztem hosszasan;
mért?... magam sem tudom.
Csak ottan álltam, mint akit
a bánat fejbe vert.
Eszembe jutott kis falum,
az udvar és a kert...
S a kerítésen túl a nagy
virágos, tarka rét,
mely illatával öleli
a Dráva-partkaréjt.
S a pici, sárga pipitér
s a sárga kankalin,
miket naivul öleltek
valaha karjaim.
És a falusi nyári est
s a széna illata
s - amely örökre elveszett -
az ifjúság dala...
Csak néztem, néztem hosszasan,
Mért?... magam sem tudom. -
... Egy kocsi szénát vittek el
a fakó köruton...