A gyermekszájban puszta szó: egyéb nem,
betűk az irkán; könyvbe nyomtatás.
Petőfi-vers, mit néhanap szavalnak,
négy fal közt éltet adva a szavaknak -
kurta feladvány. Semmi, semmi más!
Az ifjú már a lábaiban érzi
és ott feszül a bordái alatt.
S ha bor folyik le éles ifjú torkán,
valami dac, valami lázas orkán
zúg belőle: szabad leszek! szabad!
A férfi már elkésve, búcsuzóban
görnyedt nyakával bólogat neki.
Mert csak éjfélben, síri-lebegően
keresi fel kísértet-lepedőben
és rózsáit az álmára veti.
De én: bitang eb, nép koldusa, költő,
utolsó rongyát is fölemelem;
ruhát meg inget szabatok belőle,
hogy riadtan megfussanak előle
azok, kik rabul bántak énvelem!...