E csöndes kis szoba mit sem tud arról,
hogy ki is az, aki most itt lakik.
Hogy mily kisértetek suhannak át rajt
régi zenékkel esttől hajnalig.
A villanyvárosról, hol ifjú voltam:
hős Váradról mit tudnak a falak?
Vagy sejtik-é, hogy mit álmodtam egykor,
szőke Szeged, míg téged jártalak?...
Be idegen e négy falnak a borzas,
fekete fej s a szabadkai út,
hol aranypénzes nyaku lányok ajkán
ittam a csókos bunyevác aszút...
Csöndes szobává lett a hangos élet,
éjjente öt-hat kis lépés, le-fel...
S a kurta út mérföldekre világol
a régi városok színeivel...
S mikor a kakas Váradon megszólal,
én idehallom s behúnyom szemem...
Úgysincs több hajnal, csak az, ami elmúlt...
Ahogy elalszom, ráemlékezem...