Tarka hervadás leng a parkon,
egy kései rózsaszál dermed.
És messzi vagy te! A kavicsos utak
most érzik az eltünt szerelmet.
Amerre jártunk, a lépteink keresik
a szellők a süket bozótban.
A kicsike kőpad a rőt avaron
most álmodik. És minden oly szótlan.