PAPOK

Mindig reverendába szerettem volna járni, lengő aranyba, melynek ráncába fény ragyog; fehér, kasmír-omlású, vagy fekete selyembe méltóságteljes fejjel, akárcsak a papok.

Állig begombolózva, polgári dísztül menten, felette a tömegnek, titokkal teljesen; mint akit apró dolgok kis színe meg sem érint, mindíg a jót kinálva, mindíg isten-lesen...

Magas szószéken állni, mint a kiválasztottak, kiket magából büszkén emel ki a tömeg; a lelkekbe is látni, a szív kérgébe nyúlni, a lényeg elkígyózó vonalát fogni meg...

És jobbra-balra tartva, lányoknak és fiúknak odakínálni csókra püspöki gyűrümet. S a poklok rőt tüzétől elrántani, megóvni a fej három nyílását: szemet, szájat, fület...

Hisz mind papok vagyunk mi, kiket sínek közé zár az égi felelősség! A bűn e víg-boros szemébe nézve egy lesz a koldús és a Cézár: mind apró szerzetes lesz, vagy délceg bíboros.

A kicsi kis bűnökkel fertőzi a világot, s évszázadok ködével a büszke Borgiák; s mit meg nem tudott szülni az ő szivük: helyettük mi sírjuk el a csöndes misericordiá-t...

És a kereszten függőt mi élesztjük erőben, azt, aki ma is él még, aki vér, aki hús... Ott hordja öntudatlan a vérben s a velőben Őt a keresztyén páter s a zsidó rabbinus...

Megáldjuk néma szájjal a bukdácsoló mankót, és fénylő ihletünkkel kenjük a rút fekélyt; a táncolók hadd járják a kánkánt meg a tangót, mámoruk nem riasztja sötétebbre az éjt...

S ha nem is zengi ajkunk hangos szóval a zsoltárt, s ha nincs is, aki gyónjon előttünk szeliden: a levegőnek selymén állítgatjuk az oltárt, s mindenegy “nem”-re százszor bólintjuk, hogy “igen”...

Mert ez a rövid élet még kurtább egyszeregyje! Vitatkozol: van isten?... nincs isten?... S ezalatt lassan fel is jutottál, és vakon fel, a hegyre s lebuktál... S nélküled jő a szőke virradat...

S mi ott állunk sírodnál, a ködbe, láthatatlan, és istenig emeljük elárvult tetemed; és pontot tesz vitában és pontot tesz a dalban a föld barna göröngye, mely lágyan betemet...

... Kéjtől üvölt, vagy kíntól jajong a föld vadonja, az út magátul készül, kegyesen, okosan; pap itten minden ember, s minden asszony Madonna, csak nem tudják, hogy jóság él szívükben, sokan...