A pincés hegyekbe
mámoros gőz:
vörhenyes szekéren
megjött az ősz!
A rozsdás avaron
kujtorgva szállt;
mézizü szőlő-
gerezdet kaszált.
A pincék ajtaján
be-bekopog.
Részeges sörénye
vadul lobog.
Lidérces láng száll a
hordók felett...
a földnek méhiből
víg üzenet.
Emberek, hé, hahó!
Forr már a must!
Félre a kapát most
s a kalamust!
Szívből most gondot az
okos kivet:
csap alá tartani
most a szivet!
Vidulni muston,
vidulni dalon!
Míg tart az őszi szent
lakodalom...