Az uccán méla köd. Hűvös vizekre estem
e szörnyű estben.
Csalódott szerelmem most ázott dereglyém,
tengerek végtelenjén.
Van egy szirtfok, most arra tartok.
Oly messzi mind a partok.
Feléje tartok s mohos evezőm
csapkodom elveszőn.
Egy szirt: boszorkányos, lidérces,
arannyal érces,
ezüsttel hintett szirt, gyöngyillatos
és gyilkolón magos.
E szirten áll őrtornya bánatomnak,
ő: tornya fájdalomnak,
vára halálnak, csókomnak lakatja;
s szivem vérét aratja.
Dereglyémen felé, feléje tartok.
Oly messzi mind a partok...
A toronyban kialszik mind a mécs:
ez a Feledés.
Egy hang rikolt: sülyedj el!
Felelek: nem!!
És megfeneklem.