Négy szálas oroszt kísért egy baka,
a körúton ballagtak át.
A magyar nap lehinté fényesen
sok áldott, forró sugarát.
Az arca mindnek barna, mint a bronz
s oly békésen csevegtek ők,
mint gyermekek, kiket az utca vonz,
vagy mint a csendes magvetők.
Egy kirakatban játékok között
pléhkatona volt, nagy sereg:
magyar s orosz egymással szemben áll
s puskák ravaszán a kezek.
És ottan álltak csöndben, szótlanul
és nézték a pléh-háborút.
És ahogy álltak, magyar és orosz:
a béke reájuk borult.
És összefogta őket szeretőn,
mint anya, aki csókkal ostoroz...
És mosolyogva tovamentek ők,
a magyar meg a négy orosz...