Ez az, amit még akarok:
menni még egy darabon és gyalog.
Nézni a tájat, a füvet,
mikor harmattól csillog, mint az üveg.
És látni, hogy borul a fény
a külvárosi kertek ölén;
s hogy feszíti pilléreit
az összekötő vasuti híd.
A vándort, aki a rozson át
oly görnyedten cipeli magát;
a holdat, amíg a kertek alatt
oly sokatmondóan leszalad...
S este hétkor, a séta után
megsimogatni kis fehér kutyám
és nézni az ablakon át
hogy bólint az orgonaág...
Az ablakot kinyitani
s az orgonával bólintani...