Vigyázva mennek át a széles utcán,
a bú borong rajtuk s az ó-divat.
Autó, bicikli, villamos meg hintó,
mind-mind csak az ő útjukba szalad.
Savós szemükben rémület tanyázik,
vékony karjuk tétován lengedez...
Árnyékai sok régi szépleánynak;
az élet furcsa, furcsa rendje ez...
A szürke járda szélén úgy topognak,
remegve, félve, akár a veréb.
S megcsudálják a divatos cipőket
s az elegáns hintók lágy féderét.
A fűszerárús bolt előtt megállnak:
kakaó, keksz, meg tejfeles csupor...
Majd két sovány kezüket összecsapják:
Jesszus! Huszonkétezer a cukor!
S elálmélkodva nyitva marad szájuk
s a szívükön a régmúlt rezeg át...
Csak otthon érzik jól maguk, az árnyék
szürke honában, mint a rezedák...