Oly piciny vagy, a zsebembe beférsz.
A vállamig is alig-alig érsz.
Fejed felett száll a tekintetem.
Reád csak késő-fényem hinthetem.
Ha összemérjük nagynéha magunk,
egymástól mindég el-elmaradunk.
Az ajkam csak a homlokod leli.
S ajkadra csak szívem hull, a teli.
S látod, testünk, mit úgy sajgat a vér,
egy ponton, mégis, mégis összeér...