NAPLÓJEGYZET

Ó, ha leirni tudnám, oly kéjjel, ahogy volt: - A száraz köd befolyta a szennyes korridort, szaladtam föl, beléptem. Sötét volt a szobám. A gyufa kéken sercent s nincs egy fűtésnyi fám

e vad cefet hidegben, karácsonyi napon! Egyet rúgok a kályhán s a könnyem csurgatom. Az asztalon papirlap, rajt a gyorsfőzőm áll, - no várj! mondom magamba, te boszorkány, igyál! -

Egy rossz sörösüvegből szeszt öntök most belé és forró teát főzök a bánatom fölé. Már hadonász a kék láng és sustorogva forr a meleg viz felette. S a kicsi kék csupor

mily édes és türelmes s mily kormos a szegény! No, most két ujjnyi teát s befödni könnyedén. ... Be furcsa: három napja, vagy több is már talán, hogy nem beszéltem lánnyal, - igy csöndbe gondolám, -

be furcsa, három napja: csütörtök, péntek - és ma már szombat!... Eh, meddő a sok reménykedés! A téli nők kacérak és még kevélykedők. Vagy - tán te bús fajankó, még visszavárod Őt?...

... Kacagni kell!... Igaz, ni: majd elfeledtem ezt, egy képeslap, ma kaptam s most érdekelni kezd. Titokzatos két rózsa az egyik oldalon, egy kérdőjel alatta s pontok, egész halom.

És a nevem, az ucca s a házszám, semmi más, hevenyén ceruzával odavetett irás. Be furcsa... Három napja... No, most kész a teám, leszüröm óvatosan, mint egy süldő leány;

még három kocka cukrot s tán két kanál rumot. - A képeslap irása oly ferde és unott, tán nem is nékem küldték! Vagy ki küldte nekem!... S hogy a rumot teámba belécsepegtetem,

kezem, mint tiszta lánykéz, e percben oly fehér és lányosan vonaglik csuklóm felett a vér. S ahogy a torkom éri a langyos, barna lé, a szám, mint szende lányé, úgy biggyed lefelé.

Megdermedek: a mellem! a mellem! - hisz ez Ő! Hogy ring, hogy tüzel, feslik és milyen pihegő. S hogy megtelik a combom! s a térd, hogy gömbölyül! S a vér, hogy elsötétült a húsomban fölül!

S hogy érzek mostan mindent: egy rongy élet tüzét, férfi tragikus szomját és egy fáradt szüzét... A téli nők kacérak és mind kevélykedők. Fagyoskodó fajankó, vissza ne várjad Őt!

Kacagni kell!... De csöndben elhagyom a kezem, megcsókolom és lassan rájaereszkedem.