Nagy körbe kerget minket ez a föld -
ó, ember, egytől félj csak: a köröktől!
Vagy nem kör-é a szem, a mérgeszöld,
amely e földön gyilkos volt öröktől!
Vagy nem kör-é a csókra nyílott száj,
a nőnek eme tátongó virágja,
melynek pompája akkor szép, ha fáj
s ha alázatos szívedet kirágja!
S a nőnek keble, az is nem-e kör!
És nem kör-é a tenger messzi széle!
S a föld határa, amely úgy gyötör -
s a hóhérbárdnak nem kör-é az éle!
S a tál, amelyből eszel, nem kör-é?
S a gyöngy, a fénylő, mit vérrel szereztek
a kedvesed fehér nyaka köré!...
S az óra, melyen mély sebek a percek!
S a seb, amelyben a vér megaludt,
az is kerek, miként a vérnek cseppje...
Csak koporsónk nem kerekre gyalult;
de békén borul a sok kerek sebre.