Kissé vénen, el is késve,
fogtam én az ölelésbe;
szájam szívemet lekéste.
Minden szép volt, minden jó volt!
Ittam ifjú csókot, ó-bort;
jaj, szerelmem, drága hóbort.
Jaj, szerelmem, hímes bárka,
sekély, szürke vízbe mártva;
gyászsisakon gyászkokárda.
Nagy hajókról álmodoztam,
nagy vizekre áhitoztam,
hol rohanni lehet hosszan.
Májusparton ki-kikötni,
vérszín-ajkakat lefödni,
szivet szívvel megtörölni...
... Törpeséggel látni nagyra
forró szívvel esni fagyra,
jobbra menni s érni balra:
ez mérgezte el az ó-bort,
Margit így lett drága hóbort
s minden szép volt, minden jó volt!