Az ucca hosszú s olyan széles:
találkoznunk már nem veszélyes.
A vágy s az átok mind betellett;
elférünk békén egymás mellett.
Így járunk csöndbe, mint az álom.
És közöttünk, aranybatáron,
virágosan, fölpántlikázva
a drága Emlék jön, vigyázva.
Komor kocsis ül fönn, a bakján;
kezében ostor, fütty az ajkán.
S az ostorával fenyegetve,
a régholt múltba fut sietve.