Skip to content
1882–1937

HIDEG VAN

Zoltán Somlyó

Fa: erdők nyurga, vihartépte szála, kinek lombod az ég nevelte fel: ne haragudj, hogy tűzbe, lángba doblak - de hideg van, fázom, fűteni kell!

Szén: mérhetetlen mélységeknek magja, gyémánt-hieroglif, őstitku jel: ne haragudj, hogy a kályhámba vetlek - de hideg van, fázom, fűteni kell!

Szívem egy bús világ mély óraműje, mely árván dobbansz napról-napra el: ne haragudj, hogy tűzből tűzbe csaplak - de hideg van, fázom, fűteni kell!

Szó: vérző igazság, te minden kincsem, ne haragudj, hogy így játszva veled, a vers tüzes csatasorába szórlak - de nagyon hideg van!... Adj meleget!...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
HIDEG VAN · Zoltán Somlyó · Poetry Cove