Egy életről szeretnék énekelni,
egy életről megható éneket.
Egy életről szeretnék énekelni
szelid dalokat, édesem, neked.
Egy életről, amely virágban állott
s valami nagy betegség szállta meg;
s amely a földi édent sose látta,
ki élte: nem a mennyországba megy.
Ha hárfa volna zsibbatag kezemben,
dalom remegne, mint a bús szivek.
Hegedűn hogyha dalomat kísérném,
a könnyje hullna ki mindenkinek.
Ha kürtön fújnám alkonyati órán,
talán - talán te is meghallanád...
De szívemen, e gyászdobon, a hangok
tompán verik az életem dalát...