Mindenki mást-mást félt a gáztól.
Van, ki gyermekeit s nejét.
Van olyan is, ki egyszerűen
csupán a maga életét.
Van, aki szerelmekre gondol,
miket elvetél a cián.
Vagy arra, hogy nem lesz miniszter,
mint barátom: Felicián.
Van, ki a kultúrát siratja
s a hősi technokráciát,
verset, zenét, képet meg drámát
s a szobrokban a gráciát.
Mindezen túl nekem az fáj még,
hogy a gáztámadás után
mit gondol majd az emberekről
hű pajtásom, a kiskutyám.