Itt, hol grófok s hercegeknek büszke palotái állnak előkelő néma sorban s mindég csukva a kapuk: egy földszintes kis szobában szűk falak közt itten élek s este felé árva fejjel kinézek az ablakon.
Átellenben penzió van: sok kis lámpa, pirosernyős hunyorgat a félhomályban titokzatos-melegen, két fehér kar halcsontok közt ívelődik bíbelően, gyönge fodrok ágyra hullnak és az ablak nyitva van...
Nézem, nézem s elgondolom: illendő-e, vagy illetlen?... Ó... de most a válla villog... Hercegnőm, jóéccakát! S már a másik házba lágyan álmodozva zongorázzák habselyembe mártott ujjak egy nocturno bájait.
És a csöndes Sándor ucca (könnyes vándor-ucca nékem) vissza-visszasóhajt egyet, vagy én sóhajtottam tán?... Odalent a kapu előtt üldögél a házmesterné - messzire néz: katonának vitték tegnap az urát.
Fölöttem a bádogeresz hasadékán vajj’ mi lenghet boldogtalan esti szélben?... Papírsárkány. Ott maradt. Mit álmodhat most a gyermek, aki nappal vele játszott? Jóllakott-e máma este? S lesz-e majdan katona?...
Túlnan a másik szobában zúg-morog a háziasszony, csikorog a lába nyoma, dúl-fúl, mint egy porkoláb. - Sok villany fogy kis szobámban! - váltig csak ezt kiáltozza: döng a kapu, hogy becsukják. Már megint tíz óra van...
A Horánszky ucca sarkán épp most fordult be a patruj; rossz csillaguk kiket kerget karjába ez éccakán?... ... Csukjuk bé az ablakot és olvassunk a bibliából, mint zivatar, özönvíz, vagy földindulás idején...
Cookies on Poetry Cove