Béke tevéled, assisi Ferenc
és minden aszkéta szentek!
Harcos szívembe ti mindennap
bús processzióra mentek.
Elül a tömjén fellege száll,
az apró érutakon által.
S jöttök utána, csontos fiúk,
vékony, kivérezett lábbal.
S az idegen vér a szivembe reked,
ahol én, a nagy Szánalom, fekszem.
S a ti fájdalmas szívetek fáj nekem is,
ó, hidd el, szent, szőke Ferencem.
Sok csóktalan, tagadott asszonyotok
az ajkát mind nékem kínálja...
Béke tevéled, assisi Ferenc,
a csóktalanság fölkent királya!