Skip to content
1882–1937

BOSZORKÁNYOS ÉJ

Zoltán Somlyó

A város csatakos. Sötét a lámpasor. - Fiatalúr, az éjjel jól megáztál. Nedvesen csillog pár sötét torony s a szél a síkos háztetőkön mászkál.

Két mezítelen karját kétfelől emeli, ejti gyáván hadonászva. Most átugrott egy egész uccasort; most leguggolt egy sötét, magas házra.

Most tápászkodik; újra lábraáll. Ott egy eresz, - ijedten áll felette: mi lehet ott?... Egy boszorkány talán a seprüjét futtában ottfeledte.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
BOSZORKÁNYOS ÉJ · Zoltán Somlyó · Poetry Cove