Ott künn tavaszi lomb fakad,
a nyitott ablakok alatt
új szellő bomladoz a lombban:
aludj, fiacskám, csak nyugodtan!
Álmodj a szív vörös egéről!
Gazdaggá lett rongyos szegényről!
Álmodj a fényes napsugárról,
mely proletárszivekben lángol!
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Veled vagyunk mindannyian:
eljött a te időd, fiam!
Míg robotba járt az apád,
csak szégyenét hagyhatta rád,
azt mondták rája, hogy “ebadta!”...
még a kutya is megugatta.
De hallod-e, mit súg a szellő:
az idő késik, ámde eljő!
Megkondították a harangot
a “hazátlan rongy bitangok”!
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Veled vagyunk mindannyian:
eljött a te időd fiam!
Tevéled beszél most a szél.
Te vagy az ok, te vagy a cél!
A bölcsődön egy orkán hajt át
s vörös katona a te dajkád!
Az úri hintó, hogyha vágtat,
már nem piszkol be, mint apádat:
s a léha nőknek csipkefodra
le nem röhög az asszonyodra...
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Feltámadtunk mindannyian:
eljött a te időd, fiam!