Váltják egymást méla ütemben,
arcom hervatag élén:
ingerek, mosolyos, csábos zamatok:
mulassatok csak és fakuljatok! -
Vigadok ily fakulásfélén!
Minden örömre nyilt már az arcom,
akár egy Marechallrózsa.
Minden illatot ivott az orrom;
két szemem mindent elnyelt előlem,
arcom két ifju csatlósa.
Olyan röhejek hagyták el ajkam,
hogy beléindult a könnyem...
Ingerek, mosolyos, csókos zamatok,
most jönnek a fekete, véres kamatok
s én fizetek, mint egy úr, könnyen!
Minden alkonyon akad egy asszony,
aki még visszaűz egy vágyat.
Ingerek, mosolyos, csókos zamatok:
nevetek, mulatok, taposok rajtatok -
bágyad az arcom. Bágyad!