Az egyik ember fát farag, fütyülve
s a holdba néz, mely bepislant a csürbe.
A másik ember pénzt számol vigan,
s a napba néz a fény óráiban.
A harmadik: betegséget cipelget
és rossz felhők alatt viszi a terhet.
A negyedik - sötét templomban áll,
mig odakint szelid eső szitál.
Az ötödik előtt még nincs határ,
csukott szemmel pihen és csöndbe vár.
Fölötte még az anyaszív dobog,
nem bántják még dalok és gyászdobok.
A hold alatt, a nap alatt az út
két gyenge lábnak tart egy nagy kaput.
A felhők kergetőzve játszanak,
mögöttük Isten szói látszanak:
- Szilárdan áll a világegyetem!...
S egy uj ember a földön megjelen.