Az Aranyhalban együtt ülnek hárman:
két kivágott ruhás lány s egy poéta.
Az éji festék színe máladoz már
és a poéta oly bolond portéka.
Az Aranyhalban híg sörök dús habja,
s a merész napnak reggeli sugára.
Nagy földi búk és égi szárnyalások
a poétáról szállnak a két lányra.
Hol van az éjjel? Hol van a sötétség?
E bolond, balog kocsisa a napnak,
amely ostorral kéri, hogy megértsék...
Az éjjel játszó nappal mulatoznak
három cigányok. Egymásra nevetnek;
s egyik se tudja: mit? de ők szeretnek!