Álmomban Afrikában jártam,
szikrázó, dús mezőkön...
A fák törzséből kaucsuk ömlött
és tej zuhogott, csak szomjas szájra várt...
És mentem meztelenül... a tikkasztó nap
ruhát vetett rám sűrű hősugárból...
És a vadállat szőre közt a villany
szikrája fénylett álmatag szemembe...
S itt minden: állat, növény, kő meg én,
mind tudtuk, hogy mit hol kell megkeresni...
Ím, itt a víz hűs kortya... itt a banán,
itt meg a mézga, mindre rátalálhatsz.
S a forró csendben, a hő némaságban
mindennek hős, rikoltó szája volt.
Szivükkel és szagukkal kiabáltak
a dolgok ott, a mély kék ég alatt...
Színek s szagok, mint élő transzparensek
feszültek ott az éternek falán...
Almomban Afrikában jártam,
s még vissza sem jöttem onnan talán...