Skip to content
1882–1937

A NAPPALOK RÖVIDÜLNEK...

Zoltán Somlyó

A nappalok rövidülnek. Tücskök halkan hegedülnek. Levél kullog, fű megsárgul. A napsugár is lomhán hull.

A szél úgy libbenti feléd fák közül a nyári zenét, mint valami régi, fakó selymet, mely emlékbe való...

Az éccakák hosszabbodnak. Az álmaink rosszabbodnak... Konyhán több a főzés-sütés. Mélyebb lesz az óraütés...

Apa-anya este-reggel többet babrál a gyerekkel: s ha a lámpát már eloltják, egymást forróbban karolják...

Szőlőhegyek távolából muskotályos illat lángol; must is lészen, bor is lészen, nem halunk szomjan egészen...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A NAPPALOK RÖVIDÜLNEK... · Zoltán Somlyó · Poetry Cove