Erre vetettek! Itt a helyem,
mint kényszerű bóknak a bálban.
Tavaszok omlatag szobra vagyok
a Mária utcában.
Vannak már tavaszi pillanatok,
már rohanna néha a lábam;
már nevet rám újra a járda szine
a Mária utcában.
Azt hiszem, tavasztól fogva maig
behúnyt szemmel egyre itt álltam,
- míg lehullott a hó, míg elolvadt a hó -
a Mária utcában.
Azt hiszem, szobornak való vagyok,
mely tűrve honol a világban;
és évente feketébb s hallgatagabb
a Mária utcában.