A kezemet ma lemetszeném,
hogy idegen legyen a vére.
És beszélgetnék véle.
Reátenném a csonka halottat
egy illatos, puha selyemre. -
Be szép ravatal lenne.
Az elhalt ujjak minden alján,
az alvadt erek kékjén,
sok csókot lehelnék én.
Becézném forrón, könnyesen,
kacagva simogatnám
az elhalt ujjak alján,
ahol ma a te lágy kezed
vad lüktetése égett...
Szentté avatnám a kezem
és elküldeném néked.