Futunk. Alattunk beszakad a hó,
a szűzfehér.
Utánunk sok-sok katona, a míg
a szem elér.
Köröttünk szerte északsarki fagy
és vad hideg.
Neked, szívem, megirom, hogy sirok...
más senkinek.
A szalmaágyon fekszem. Már elmult éjfél.
Szép selyemágyban háltam, anyám, míg éltél.
Csak lenne erőm, hitem: felülnék lomhán
s a legszebbik dalt, ó, most, be eldalolnám...
Csak lenne hitem erőm... Már elmult éjfél.
Szép selyemágyba háltam, anyám, míg éltél.