Hajnalodik. Egy kopott társzekér
lomhán és döcögve halad,
az ablakom alatt.
Ébren vagyok. Arcom halványfehér;
és gond ül szemeim alatt.
A szekér csak halad, halad.
Én is így, ilyen lomhán, önfeledten,
amint csöndesen előretörök:
mögöttem minden, minden elmarad;
s az a kis zaj, mi a nyomomba kél,
egy lány füléig el sohase ér.
Egy kopott társzekér
a boldogságnak ablaka alatt
örökre elhaladt.