Skip to content
1855–1889

XXIII. Isten veled hát! A mi elmult

Gyula Reviczky

Isten veled hát! A mi elmult, Örökre elmult: mért siratni? Lásd, engem épen az vigasztal, Hogy vígaszt semmi sem tud adni.

Mindenki bántott, elhagyott; így Tanultam én ki a világot. Ez a csekélység számba sem jön Farewell tehát! Én megbocsátok.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
XXIII. Isten veled hát! A mi elmult · Gyula Reviczky · Poetry Cove