Tiporj lábaiddal, gyalázz meg, nevess ki!
Én azért is foglak őrjöngőn szeretni.
Nevezz el daczosnak, nevezz el bolondnak,
Én csak magasztalni és imádni foglak.
Szemeid sugára besütött szivembe,
S az örökre érzi lángját a szemeknek.
Ajkad mosolygása kárt csinált eszembe’;
Nem tudom ki vagy, csak azt tudom: szeretlek!