Skip to content
1855–1889

XLVII. Mi lenne, hogyha összejönnénk

Gyula Reviczky

Mi lenne, hogyha összejönnénk Még egyszer, úgy véletlenül? Kezet fognánk-e mosolyogva, Avagy futnánk egymás elül?

Tünt ifjuságunk szenvedélye Lobogva égne-é megint? Vagy nincs varázs, uj szerelemre Tüzelni képes szívienk’?

Szivem azt mondja: nincs! Lemondók Vagyunk ma és türelmesek. Te megelégszel a magánnyal, És én, ha rólad verselek.

Meglátogatsz még álmaimban, Csókollak és ölel karom; De ébren aztán nevetek csak, Hogy én ilyesmit álmodom.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
XLVII. Mi lenne, hogyha összejönnénk · Gyula Reviczky · Poetry Cove