Szivem, mióta távol estünk,
Nap nap után lankad szerelmünk.
Ah, nem is az már ez az érzet;
Szine, illatja elenyészett.
Mit is sohajtsak, mit vesződjem
Egy nő miatt, kimessze tőlem!
Mért csüngjek rajtad dőre vággyal,
Ha két karom nem foghat által!
A szerelem nótái fogynak.
Ah, agglegény leszek maholnap!
Nem áltat szép ábrándvilág
Közelg az ősz; nincs délibáb.
Sötét hajamban szürke szálat
Találok mindennap nehányat.
Oda vagy ifjuság, oda!
Jön már a józanság kora.
Isten veled, sok fényes álom!
Mit is lézengek a világon!
Lehiggadt szívem mért dobog,
Ha már szeretni nem fogok!