Ha nézek eltünt éveimre:
Gyermek szeretnék lenni, mint te.
A gyermek idvezül csak itten,
Mert üdvről még fogalma nincsen.
Nekem már volt; - a napba néztem,
Attól látok mindent sötéten.
Az üdvek magasát kutatva,
Lebuktam a mély kárhozatba.
Ha néked is kell majd czipelned
A rád szakadt élet-keresztet:
Ne állj meg sorsoddal vitázni;
Megbírni tudjad, nem lerázni.
Ne lépj nyomomba; légy te bölcsebb.
Panasszal napjaid’ ne töltsed.
Ne légy telhetlen vágyaidban;
Vedd a világot úgy a mint van.
Dolgozzál, és lesz pihenésed.
Üdvöt ne hajszolj, és eléred.
S az életárja bárhogy is forr:
Neved nem lesz hiába Viktor.